3 éve, amikor úgy mentem Torontóba, hogy Detroitban volt 6,5 - majdnem 7 - órám, keresgéltem a lehetőségeket, hogy mondom, 6-7 órának elégnek kell lenni ahhoz, hogy legalább benézzek a városba... (Még sosem voltam.)
És azt találtam, hogy konkrétan a reptérről bemenni a JLA-hoz több mint 2 óra lenne tömegközlekedéssel.
Taxival meg 150-200 dollár. Csak oda.


De mondjuk maga Detroit városa is eléggé lepusztult, vagyis épp "pusztul lefelé" még mindig. :P
Azért 1950-ben majdnem 2 millióan éltek ott, mára már nincs 700 ezer lakos.

Az ilyen elnéptelenedés akarva-akaratlanul magával hozza az ilyen dolgokat (üzletember-befektetőként te sem egy épp ürülő városba terveznéd a következő nagy beruházásodat...), és sajnos mint a példa is mutatja, egy-egy-jobb játékos megszerzésénél a siker ilyesmiken is múlik.

És nem feltétlenül okolható érte a játékos sem.
Mert nőuralom, meg mittomén, oké, de a saját húgom példáján látom, hogy konkrétan a hokisfeleségek milyen áldozatokat hoznak a férfjük karriere érdekében (=cserébe annyit igazán megtehet a játékos, hogy ezeket a szempontokat is mérlegeli.)

És akkor az én sógorom "csak" AHL-es, nem NHL-es szupersztár játékos... és gyerekük sincs még... és satöbbi...